Zungri, a kőváros
Zungri városkában a Vidéki Kultúra Múzeuma meglátogatása és a több, mint ezer éves kőváros bejárása. A program végén séta Zungriban.
Zungri története
A város neve a görögből származik, jelentése domb vagy szikla. Ez a 710 méteres magasságú, szerény hegy enyhe hőmérséklettel és változatos növényzettel büszkélkedhet. A Zungrira mint hivatalos településre vonatkozó legkorábbi dokumentáció a 14. század elejéről származik; a hely azonban feltehetően már a történelem előtti időkben is lakott volt.
Calabria is rendelkezik barlanglakásokkal, amelyek leggyakrabban a baziliai szerzetesekkel állnak összefüggésben, akik a középkorban természetes barlangokban kerestek menedéket.
A keleti ortodox egyház Nagy Szent Bazil követői a barlangokat remeteségként, szerzetesi közösségek részeként és mezőgazdasági tevékenységekhez kapcsolódóan használták.
A Zungri barlangjai, amelyek a città di pietra vagy kőváros becenevet kapták, a calabriai barlangtelepek ékkövei. A hely elfoglalását hagyományosan a 12. és a 14. század közé datálják, bár a tudósok eltérően ítélik meg a közösség alapításának idejét. A barlangi szakértők újabb tanulmányai szerint a település alapítása sokkal korábbi, talán még a 9. vagy 10. században történt.
A kiterjedt régészeti lelőhelyet mintegy 100 barlanglakás alkotja. Kőből kifaragott hosszú lépcső vezet el az egy és kétszobás házak mellett, néhány kétszintes lakással. A lakóházak ablakokkal, boltívekkel, füstelvezető nyílásokkal és számos, a belső falakba vájt fülkével rendelkeznek. Az egységek egymás mellé csoportosulnak, és keskeny utcák és lépcsők hálózata, valamint vízcsatornák és ciszternák rendszere köti össze őket.
A régészek olyan területeket is azonosítottak, amelyeket a mezőgazdaságnak és a termelésnek szenteltek, például istállókat, ólokat, egy helyet a borkészítéshez, és érdekes módon gabonasilókat, amelyek közül az egyiket később mészkemenceként használták.
A régóta elhagyatott épületek természetes, fehér falaikkal és kőből készült kiegészítéseikkel egyszerre funkcionálisak és vonzóak, és szervesen illeszkednek a környezetükbe. A kilátás a környező vidékre egészen a Tirrén-tengerig csodálatos.
A kövek repedései között gyönyörű lila vadvirágok bukkannak fel. Franca Crudo, a vendégeket a helyi élményekben elmerítő Asfalantea Egyesület igazgatója elmondta, hogy ezek a virágok csak a környéken találhatók.
A Museo della civiltà contadina vagy Vidéki Kultúra Múzeuma a domb tetején, a régészeti lelőhely bejáratánál található. Az egykori olajsajtolóban található múzeum számos tárgyi emlékét a háztartásra, a mezei munkára, a kézművesekre, a szövésre és a bortermelésre összpontosító részlegekbe rendezték.
